Meditáció a buddhista tanító alapképzésen

Modern korunkban a meditáció egy közismert kifejezéssé vált. De hogy mit takar a szó, azt már kevesebben tudják. A buddhista képzésben az első feladat a helyes szemlélet megvalósítása. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megértsük a képzés második lépésének, a gyakorlásnak a szellemi hátterét. Ehhez négy kérdés tisztázása vezet. Mi a meditáció? Mi végzi a meditációt? Mi a meditáció tárgya? Mi a meditáció célja? Ha fenti kérdésekre a válasz világos, akkor a meditációk végzésének „hogyan”-ja válik hangsúlyossá. A Buddha tanításában a legfontosabb gyakorlat az önmagunkra fordított éberség, az önmagunkban zajló folyamatok megfigyelése, az éber jelenlét. Ennek gyakorlata a szatipatthána. Nem véletlen tehát, hogy az éberség alapjainak gyakorlata minden szemeszterben elkíséri a hallgatót. Az éberség mellett kiemelt az összpontosítás, valamint a szemlélődés meditációja, a szamatha és vipasszaná. A két fő módszer végzésének módja iskoláról iskolára változik. Intézményünkben három fő irányvonal gyakorlatait ismerhetik meg a hallgatók, a théraváda, a zen valamint a tibeti buddhizmus rendszeréből, mindegyik irányvonal gyakorlatainak egy-egy évet szentelve.

Ha a meditáció részévé válik az életünknek, akkor átformálja a látásmódunkat, szemléletünket, és az éber jelenlét révén felfedezzük a szenvedéseink okait, képessé válunk azok kezelésére, megszüntetésére, és éppen ez a buddhista tanítás célja.

A buddhista meditáció specializáció jelentős mértékben kapcsolódik a buddhista tanító alapszak 6 féléves törzsanyagi képzéséhez, és félévről-félévre azt mélyíti el. Lehetőség nyílik a különböző meditációs hagyományok (théraváda, zen, tibeti) elmélyültebb gyakorlására órai és elvonulási körülmények között is, továbbá a meditáció elméleti hátterének, hagyományos és mai módszereinek, alkalmazási lehetőségeinek és más területekhez (pl. tudományok, életvitel) kapcsolódásának megismerésére is.