2005 őszén, az akkor még négyéves főiskolai képzés keretein belül, vallásbölcseleti szakirányon kezdtem meg tanulmányaimat a Főiskolán. A nyugati filozófia iránti érdeklődésemet már az első félév során a buddhista tanítások és gyakorlat mélyreható megismerésének vágya váltotta fel.

A buddhizmus gazdag és szerteágazó ismeretanyagán belül a zen gyakorlás és a japán kalligráfia művészete volt az, ami szinte mágnesként vonzott magához. Kisiskolásként, majd később középiskolai tanulmányaim során hosszú éveket töltöttem el művészeti képzésben, a japán kalligráfia esztétikája pedig már ekkor elvarázsolt. Hamar ráébredtem arra, hogy akárcsak a zazen, a kalligráfia tanulása és gyakorlása is egy életen át tart. 2009-ben diplomáztam le, majd 2010-ben Japánba, Okajamába utaztam, ahol egy évet töltöttem el a rinzai zen egyik gyakorló kolostorában, a Sōgenjiben. Harada Rōshi vezetése alatt gyakoroltam, majd fogadalmat tettem, mely ünnepélyes szertartás során a Sōhan nevet adományozta nekem.

A Japánban töltött idő során volt szerencsém még inkább elmélyülni a kalligráfia művészetében is egy japán kalligráfia mester irányítása alatt. A kolostorból hazatérve folytattam a zazen gyakorlást, valamint japán kalligráfia tanulmányaimat, amivel párhuzamosan tanítványokkal közösen is elkezdtem gyakorolni. Az eltelt évek során a zennek, a japán kalligráfiának, és a japán tusfestészet oktatásnak köszönhetően sokakkal találkozhattam, és közösen mélyedhettünk el a zen és a művészetek kapcsolatának tanulmányozásában. Bár „civil” foglalkozásom jelenleg talán kevéssé spirituális jellegű, de mind a mai napig megmaradt a tanulás, oktatás és gyakorlás öröme az életemben. Ez a törekvés öltött testet 2019-ben, amikor elköltöztünk Budapestről és ezzel párhuzamosan kialakítottunk egy olyan meditációs és gyakorló teret, amely nyitott mindenki számára.