Teljes megújulás. Röviden ezzel lehetne jellemezni a Tan Kapuja Buddhista Főiskola előtt álló hónapokat. A tervek szerint ugyanis változik az alapképzés, új, világi szakkal bővül a kínálat és a thai partneregyetemmel, az MCU-val együttműködve elindul az angol nyelvű MA képzés is. A Főiskola jövőjéről és a várható változásokról beszélgettünk Jelen János rektorral.
A Főiskola jövőképének szerves részét képezi, hogy szélesebbre tárja a Tan Kapuját, amelyhez az is hozzátartozik, hogy bekapcsolódik a nemzetközi képzésbe. Mit jelent ez pontosan?
Ahhoz, hogy összefüggésében lássuk a választ, kettőt hátrább kell lépnem. Az első lépés az, hogy maga a nemzetközi képzés csak egyik eleme a hosszú távú, két évtizedre kitekintő jövőképünknek, amelyet az Egyházzal közösen alakítottunk ki. Vagyis a teljes képzési rendszerünket megújítjuk, miközben megőrizzük az elért vívmányokat is. Szándékosan nem oktatást mondtam, hanem képzést. Ha még egy lépéssel hátrább lépünk, azt látjuk, hogy az oktatás-képzés egésze is csak az egyik pillére jövőképünknek. Az angol nyelvű, thai partneregyetemünkkel, a Mahácsulalonkornrádzsavidjalája Egyetemmel – egyszerűbben és rövidebben: az MCU-val – közösen most induló MA képzésünk csak egyik, igaz, most legfontosabb eleme nemzetközi kapcsolataink kiszélesítésének.
A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése megújulásunk minden területét érinti.
Jövőképünk másik pillére a kutatás. A Főiskola fennállásának első két évtizedében is fontos alapkutatás zajlott, amely nélkül lehetetlen volna a továbblépés. Ám újra kellett gondolnunk elképzeléseinket. Erre ösztönzött az is, hogy a vonatkozó törvényi környezet gyökeresen átalakult. Az állam csak akkor támogatja a felsőoktatási intézmények alap és alkalmazott kutatásra egyaránt kiterjedő tevékenységét, ha komoly oktatói, kutatói, akadémiai és infrastruktúrális háttérrel, széleskörű gazdasági és nemzetközi hálózattal rendelkeznek. Ez csak a legnagyobbaknak, az úgy nevezett kutatóegyetemeknek van meg. Őket az állam kiemelten támogatja. A főiskolák esetében már csak az alkalmazott kutatást támogatják, ám ismét csak a legnagyobbakat. Aki ezt elnyeri, az különleges állami forrásokhoz juthat, de rengeteg mindennel kell rendelkeznie. Nekünk tehát újra kellett gondolnunk az eddigi kutatási tevékenységünket.
Jövőképünk harmadik pillére a szolgáltatások. A Főiskola, s még inkább Egyházunk mindig nyújtott szolgáltatásokat. Ezt is újra kellett gondolnunk: melyek azok a szolgáltatási területek, amelyeken a Főiskola erős, mint képző, oktató intézmény, és melyek azok, ahol inkább az Egyház erősödhet.
A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése megújulásunk minden területét érinti. Csak egy példa: a külföldi szerzetesek mindig jelen voltak a Főiskola életében. Ez azonban többnyire véletlenszerű látogatás eredménye volt. Leggyakrabban a valamelyik magyarországi buddhista közösséget meglátogató szerzetest láttuk vendégül a Főiskolán. Az új jövőképben szisztematikussá tesszük azoknak a karizmatikus szerzeteseknek a meghívását, akik jelenlétükkel és tudásukkal folyamatosan támogatják megújulásunkat.
Milyen fázisban tart most az MCU képzés elindítása?
Az MCU képzés elindítása közel öt éve zajló folyamat végére teszi fel a koronát. Ennek az első lépése magának az MCU-nak, mint partneregyetemnek a megnyerése volt. A kiválasztásuk után nekünk azt kellett elérnünk, hogy tanúsítsanak kellő érdeklődést irántunk, ismerjenek meg minket, hogy aztán eldöntsék: akkreditálnak-e bennünket. Szerencsére az első fázis végére, mintegy kétéves munka eredményeként, elfogadtak bennünket és erről megfelelő okmányokat állítottak ki számunkra. Ezután következett a második lépés, amelynek során közösen áttekintettük meglevő képzési rendszerüket és megvizsgáltuk, hogy milyen tananyag lenne vonzó az európai közegben. Munkánk eredményének lényege: minden irányzat iránti egyidejű érdeklődés kielégítése, vagyis egyensúly a három fő buddhista irányzat, a théraváda, a mahájána és a tibeti irányzat között. Hogy ezt megvalósíthassuk, két-három szempontot kellett újragondolnunk.
Mind PhD, mind MA programot indíthatunk.
Az egyik a fogalmi ismeretek síkja. Ez volt az egyszerűbb, hiszen ez a gerince annak, amit mesterképzés szintjén ma is nyújtanak. A képzés másik eleme viszont a gyakorlat volt, vagyis az, hogy milyen gyakorlatokat végeztetnek a hallgatókkal. Itt már ki kellett egészítenünk a képzési programot a másik két irányzat (mahájána, tibeti) szükségletei szerinti gyakorlatokkal. A harmadik tényező a gyakorlatokon belül az „aktív gyakorlás”, ami nálunk talán az önkéntes munkához áll legközelebb, ám mást jelent náluk, mint nálunk. Számunkra is két évig tartott, mire megemésztettük a „kötelező önkéntes munka” igazi „zen” paradoxonját. Az MCU-nál ugyanis – pestiesen szólva – nem görcsölnek azon, hogy hallgatóiknak meghatározott óraszámban önkéntes munkát kell végezni, ahogy az sem gond, hogy kolostori, „bentlakásos” elvonulásra kell menni. Nekünk azonban ez nem volt magától értetődő, ezért mindent felkínáltak, ami ahhoz kell, hogy az ő nevükben, velük közösen oldjuk meg ezt a feladatot is. Összefoglalva: mindez része a szeptemberben induló MCU MA képzésnek.
A képzés hétvégeken zajlik, vagyis a hallgatók hét alkalommal a teljes hétvégét nálunk töltik. Az oktatás megkezdésekor diákjaink személyre szabott életvitel támogató (mentor) és tanulást segítő (tutor) rendszerbe lépnek be. Minden hallgatóval önállóan foglalkozunk, megismerjük eddigi személyes élettapasztalataikat, felmérjük ismereteiket, hogy aztán ahhoz igazítsuk a tudásátadás és az új tapasztalatok megszerzésének folyamatát. Segítünk felkutatni a saját környezetükben fellelhető kolostorokat, Hospice házakat, állatmenhelyeket, onkológiai kórházi részlegeket, ahol előzetes egyeztetés után önkéntes munkát végezhetnek. A második szemeszterben, természetesen szintén előzetes megállapodás után, Indiában, remélhetően a Dalai Láma által létrehozott Tibeti Tanulmányok Központi Egyetemén (angol elnevezésük Central University of Tibetan Studies [CUTS]) tölthetik elvonulásukat. A harmadik félévben várhatóan Koreában, a mahájána irányzat egyik vezető nemzetközi hírű képviselője által kiválasztott helyen szerezhetnek tapasztalatot a mahájána kolostori életről. Végül az utolsó szemeszterben a kötelező elvonulásukra théraváda környezetben, Thaiföldön, az MCU szervezésében kerül sor. Úgy véljük, így egy rendkívül izgalmas, a hallgató fejlődését szem előtt tartó képzést nyújthatunk.
Lehetőség nyílik doktori képzésre is?
A PhD képzés buddhista szempontból akkor értékes, ha tudjuk: mit kezd a hallgató a képzés során megszerzett ismerettel és tapasztalattal. Az MCU-val előbb állapodtunk meg a PhD, mint a mesterképzés elindításában. Az Oktatási Hivatal már 2012–ben engedélyezte a doktori program elindítását, s ezzel az MCU működését Magyarországon, a mi infrastrukturális és adminisztratív támogatásunkkal. Ám az előkészítés során nyilvánvalóvá vált, hogy megfelelő elékészítés nélkül nincs értelme elindítani a PhD programot. Ezért dolgoztuk ki és kértük, majd 2013-ban megkaptuk az OH engedélyét az MA program elindítására. A PhD programot 2015 őszén indítjuk el.
Ismét lépjünk hátra, hogy kellő távlatból lássuk a teljes buddhista felsőoktatási képzésünket. A BA képzés keretében a hallgató kellő jártasságot szerez a buddhizmus alaptanításaiban, történetében és legfőképpen önmagában. Hiszen a buddhizmusban mindig önismeretről is szó van, amihez elengedhetetlen a buddhista szellemiségű gyakorlás. A cél, hogy a BA programra jelentkezők a gyakorlatban is megtapasztalják, illetve megismerjék a buddhizmus két és félezer éve során felhalmozódott ismereteket, meditációs módszereket, irányzatokat, szellemiséget. Ilyen BA képzést nyújtunk saját hallgatóinknak. Ezt a képzést azonban csak magyar nyelven folytatjuk, immáron 23 éve.
Egy nálunk PhD fokozatot szerzett hallgató – kiragadva egy lehetséges példát -, érdemben hozzájárulhat egy buddhista szellemiségű világi óvoda munkájához is.
A mesterképzés során már a buddhista közösségek kerülnek a középpontba, vagyis az a cél, hogy a hallgató megtalálja azokat az irányzatokon belüli közösségeket, amelyekben aktív résztvevő tud lenni. Vagyis a mesterfokozatot szerzett hallgató aktívan keresse, vagy már tanulmányai megkezdése előtt találja meg azt a buddhista közösséget, amelyet szűkebb vagy távolabb környezetében, akár világi emberként aktívan támogat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen a legnagyobb öröm számunkra, ha valaki a szerzetesi életet vállalja, s csatlakozik valamelyik szanghához, vagyis a szerzetesek közösségéhez. Ezért különösen büszkék vagyunk azokra a hallgatóinkra, akik ma már „távoztak az otthontalanságba”.)
A PhD képzés ezen az úton lép tovább, de itt már megjelenik az a cél is, hogy egy nálunk fokozatot szerzett hallgató az általa választott buddhista vagy világi közösség egészséges működéséhez, akár irányításához, érdemben tudjon hozzájárulni, hangsúlyozom: akár világi, akár vallási személyként. Ezért ez jelentheti a pénzügyi területet is, hiszen a buddhizmusban nagyon speciálisak a pénzzel kapcsolatos kérdések. Vannak szerzetesi irányzatok, amelyek nem érinthetik a pénzt, s a szerzetesek helyett általában világiak kezelik a kolostornak felajánlott összegeket. De ugyanígy említhetnék tágabb értelemben egy kolostor vagyongazdálkodását is. A nálunk doktori iskolát végzett hallgatónak képesnek kell lennie akár arra is, hogy adott intézmény számára világi jellegű, de buddhista szellemiségű képzéseket szervezzen. Hadd mondjak egy konkrét példát. Úgy látjuk, hogy például az óvónő, vagy a tanítónő képzés, de akár az idős gondozás vagy a hospice tevékenység területén is hasznosíthatók a buddhizmus tapasztalatai. Egy nálunk PhD fokozatot szerzett hallgató – kiragadva egy lehetséges példát – érdemben hozzájárulhat egy buddhista szellemiségű világi óvoda munkájához is.
Tovább a cikk második részéhez>>
