Mi haszna van a meditációnak?
Dobosy Antal írása
A hasznosságnak, mint értékmérőnek igen fontos irányító ereje van életünkben. Szinte minden helyzetet, cselekedetünket, céljainkat ennek rendeljük alá. A mai világban nem számít értékes embernek az, aki nem hajt hasznot embertársainak, a társadalomnak, cégének, családjának, vagy akár saját magának. Sőt elsősorban saját magának.
De mit is értünk valójában ez alatt a haszon alatt? Gazdasági megközelítéssel valami ehhez hasonlót: ha valamennyi munkát, energiát vagy értéket fektetünk egy ügybe, és ugyanannyi érték jön létre, mint amennyit befektettünk, nem jön létre haszon. Ha ennél több jön létre, akkor a különbséget haszonnak könyveljük el. Így ebben az értelemben a haszon az érték növekedésének mértéke. Azonban az, hogy valaminek mi az értéke, az a pillanatnyi helyzetünktől függ. Kulturális, társadalmi és emberi helyzetünktől, a környezetünk által elfogadott értékrendtől függ, tehát alapvetően szubjektív. Nem egyetemleges, és időben sem állandó. A hasznosság, mint értékmérő áthatja egész életünket. Kell, hogy hasznosnak érezzük, hasznosnak tudjuk magunkat. Igyekszünk csak olyan tevékenységbe fogni, amelynek értelme van, ami valamilyen szempontból hasznos. Viszont azt, hogy mit tekintünk hasznosnak, mi emberek szabjuk meg, amit persze gyakran el is felejtünk. Mégis ennek, mint emberi hajtóerő, döntő szerepe van az emberi lét szabályozásában.
Ha a címben szereplő kérdést feltesszük magunkat, sokféle választ kaphatunk rá. Legtöbbször a választ abban találjuk meg, hogy nyilvánvalóvá válnak azok az értékek, melyek akkor jönnek létre, ha meditációs gyakorlatokat végzünk. Ilyen lehet például az, hogy meditáció által létrejön egy harmónia, egy kellemes állapot, mely sok feszültséget feloldhat bennünk. Mivel a harmónia kultúránk szerint elismert érték, a meditáció haszna nyilvánvaló. Ez által a meditáció hasznossá válik. Máskor egy konkrét célt, valamilyen tudatállapotot akarunk elérni, és mint eszközt kívánjuk alkalmazni ennek a célnak az eléréshez a meditációt. Ilyenkor a remélt haszon maga az eredmény, az hogy elértük a célunkat. Ezekben az esetekben konkrét elvárásaink vannak, és legtöbbször csak is azok valósulhatnak meg. Az elvárásaink nem engednek meg mást megvalósulni, mint amit értékesnek, hasznosnak vélünk.
Ha nem volnának elvárásaink és nem gondolnánk azt, hogy a meditáció hasznos, akkor – legalábbis mai értékrendünk szerint – nem végeznénk meditációs gyakorlatokat. Valahogy nem akaródzik haszontalan tevékenységbe energiát fektetni. Sajnos, e hozzáállás miatt szellemi szempontból olyan dolgok mellett megyünk el és olyan lehetőségeket hagyunk figyelmen kívül, melyek megtapasztalása megváltoztathatná világunkat.
De nézzük meg a hasznosság által vezérelt élet árnyoldalát is! A hasznosság elve által észrevétlenül elveszítjük szabadságunkat, hiszen az állandó haszonkeresés determinál minket, meghatározza, hogy mit tegyünk. Dróton rángatott figurákká leszünk. Olyanok, mint egy gép. Ráadásul azt hisszük, hogy mi döntünk, hogy magunk választjuk a hasznosabbat. A szabadságunkat áldozzuk fel a haszonért. Sőt, ahogy eddigi fejtegetéseinkből kitűnik, tulajdonképpen csak a haszonnak a tudatáért. Nagyon nagy ár ez!
Ugyanakkor, ha mélyebben elemeznénk a lét lényegét, kiderülhetne, hogy az élet maga nem haszonelveken alapul. Ezt a mélyebb „elemzést” leginkább meditációs tevékenységnek is lehet mondani. Ezek a belátások a meditáció eredményei, vagy inkább együtt járnak a meditációval. Meditációban lehet megtalálni a hasznossági elveken túli, azoktól különböző elveket. A racionális gondolkodást értékrend alapúnak szoktuk mondani, ezzel szemben a meditáció igazi természetünk meglátásának kutatása. A racionális meggondolás a hasznosat, a hasznosabban fogja mindig is javasolni. A meditációban meglátott igazság egészen más irányt jelöl ki. Az ilyen meditációnak nem lesz haszna, hiszen éppen a hasznosságot szünteti meg.
Az evés és az életben maradás, vagy az egészség nem egymás okai. Igazi természetünk szerint nem azért eszünk, hogy ne haljunk éhen, vagy hogy egészségesek legyünk. Csak az evésért magáért. Az éhségérzet nem az egészség érdekében van. Egyszerűen csak az éhségérzet és az evés összetartozik, egységet alkot, kiegészíti egymást. Egymást feltételezi, nem pedig oka egyik a másiknak.
Ha úgy gondolkozunk, hogy az emberi és állati tevékenységek célok elérésének érdekében alakulnak ki, nagyon tévedünk, és nem ismerjük még saját magunkat sem. Nem látjuk igazi természetünket. A célok és azok elérésének érdemei ürügyek, utólagos magyarázatok, elméletek, melyek nem a valóságot írják le, mindössze gondolati vagy szemléleti modellek, melyek segítenek „eltájékozódni” a lét birodalmában. Ezért megtévesztő lenne azt hinni, hogy a világ ezen elvek szerint működik.
Ne becsüljük le a meditációt, különösen a zen meditációt, mert az mondjuk, a meditációnak nem kell, hogy haszna legyen. Próbáljuk elfogadni azt, hogy egy másfajta dimenzióba vezet át minket, egy olyan térbe, ahol nem csak vagy nem a hasznosság elve létezik. Így a meditációnak nem haszna lesz!
(Megjelent: A Tan Kapuja Buddhista Egyház Tájékoztatójában 38. szám 2008. tél)
A Tan Kapuja Zen Közösség
www.zen.hu
Dobosy Antal: +3670/618-7982
