Cser Zoltán
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanítója, A Tan Kapuja Buddhista Egyház igazgatója
(meditáció, tibeti buddhizmus, jóga, buddhista gyakorlat)
A hagyományos tanító az, aki érti, amit tanít, megvilágítja a téziseit, darabokra szedi, logikai összefüggéseket mutat föl, majd a vizsgán elvárja, hogy a hallgatók is értsék, amit ő megértett. A legfontosabb kérdés: Értitek? És ha értik, a tanító elégedett.
Nem értem
Számomra a „nem értem” a kiindulópont, megvilágítom, amit nem értek, darabokra szedem, logikátlanságokat mutatok fel egy logikai rendszerben. Fiatal korom óta a „nem értem” vezetett a kutatásban, gondolkodásban. Matematika szakon próbáltam érteni, aztán az élet különféle területein próbáltam érteni, hogy mit miért. Az egyetemen miután valamit megértettem, otthagytam az intézményt, amit viszont a környezetem nem értett meg, és jelentkeztem az akkor induló Buddhista Főiskolára (1991), mert azt gondoltam, ha a külsőt nem értem, majd megértem a belsőt. Olyan kérdések jártak a fejemben, mint például: Az asztrológiában ott van a 12 jegy, de nem értem, hogy miért 12, miért épp ez az időszámításunk alapja, 2X12 óra, 12 hónap? Aztán a meditációban ott van a keresztezett lábú testhelyzet, de miért? Híres és közkedvelt a karma tana, de mi és mi között van ok-okozati kapcsolat, most én egy ok állapotában vagyok, vagy a következmény állapotában? Eddig a világ világ volt, most pedig minden karma, miért?
Hogyan?
A buddhista gyakorlás aztán még egy kérdést felvetett, ez pedig a „hogyan”. Hogyan lehet mozdulatlanul ülni, hogyan lehet megállítani a gondolatokat, hogyan lehet megvilágosodni és aztán vissza a régi kérdéshez; miért kellene megállítani a gondolatokat, miért kell gyakorolni?
Tapasztalatom szerint a „nem értem”-ek boncolása közelebb visz valamihez, ami belső, ami jobban a lényegünkhöz, a közepünkhöz kapcsol. A „hogyanok” pedig egyre fontosabbak számomra, a helyes testtartás, a mozgás és légzésgyakorlatok, a meditációs módszerek pontos betartása, a minőségi, akár élvezetes gyakorlás, mely révén egyre tisztábban látjuk a kérdéseket és egyre kevésbé lesznek fontosak a válaszok.
Miért?
A tanítás így nem más, mint intelligenciafejlesztés, a meghallgatásból, a gondolkodásból és végül az elmélyedésből fakadó intelligencia fejlesztése. Számomra ez a tanítás lényege, de MIÉRT?
