1995-ben kezdtem el a Főiskolát, és igen hamar a jóga szakirányra váltottam, ahol egy elképesztően inspiráló közegben találtam magam. Persze egyrészt a buddhizmus és a jóga elmélete és eszköztára, de különösen a Főiskola tanárainak és közösségének megalkuvás nélküli őszintesége és elszántsága transzformáló erővel hatottak rám. 

Néhány év igen kalandos és intenzív kísérletezgetés után egy konkrét, hiteles és tradicionális ösvényre és tanítóra vágytam, így elutaztam Indiába. Itt Őszentsége Penor Rinpocse, a Nyingma egyik vonaltartója, a „nagy öreg” dzogcsen tanítók egyike fogadott tanítványául, és a következő 5 évben (Őszentsége haláláig) sok-sok hónapot töltöttem a több mint 4000 fős kolostorában rövidebb-hosszabb elvonulásokon, tanításokon, szertartásokon. Ez idő tájt lettem egy másik rendkívüli tanító, Dzongszár Khjence Rinpocse tanítványa is, aki amellett, hogy hagyományos tibeti buddhista tanító és filmrendező, számomra ő (és különösen a humora) testesíti meg a leghitelesebben a dzogcsen szemléletét. 

Összesen 2 és fél évet töltöttem Indiában és Nepálban, ebből fél évet Kathmanduban, ahol a Boudhanath, ezen belül pl. az International Buddhist Academy, a Rangjung Yeshe Institute nyújtottak elméleti és gyakorlati hátteret a meditációs gyakorlásomnak. Számtalan más tibeti buddhista tanítóval kapcsolódhattam, és belemerültem az Advaita Védánta tanításaiba is. Egy bombayi megvilágosodott bankigazgató, Nisargadatta Maharaj tanítványa, Ramesh Balsekar és a még ma is élő, keralai Amma szatszangjai által.

Feleség, anyuka és tanár lettem, testorientált mentálhigiénés szakember, mozgás – és táncterapeuta. A test birodalmában kalandozom (a jóga szakirány óta némileg tudatosabban is), ez a “nem vagyok a testem” / “a testem vagyok csak igazán” – néha apró pillanatokra feloldhatónak tűnő – paradoxonában bolyongok. 

Az elmúlt években mindenféle testorientált terápiás, önismereti módszerben képződtem, és mostanában egyéni és csoportos folyamatokban kísérek felnőtteket, evészavaros fiatalokat és autista gyerkőcöket. Főként a testükbe be.

És még mindig el tudok mélázni azon, hogy lehetnék én ugyanilyen erővel bárhol máshol és bármi másban, de ez a szál a legfőbb tanítóimmal egyelőre eltéphetetlen és a legfőbb menedékem.