A tibeti nyelvi specializáció során egy nagy ívű – a 7. századtól egészen napjainkig tartó – hatalmas időutazás részesei lesznek a diákok, ahol a nyelvtanár az idegenvezető. Első nagy kaland az lesz, hogy megismerkedünk és alaposan elsajátítjuk az első tibeti király, Szongcen Gampo kérésére Thönmi Szambhóta által a 7. század közepén megalkotott tibeti írást és nyelvtant. Az utazás során sok izgalmas ismeretet szerzünk a buddhista életvitelről, erkölcsről, a bölcsességről. A gondolat és képzelet szárnyán repülve a nyelvtudás eszközeivel felvértezve, a fordítás módszerével fogunk eljutni az alapképzésen 7. századtól a 13. századig, és az egyes állomásokon található szövegek tartalmát a felszínre ásni.

A következő állomásokon fogunk vizsgálódni, kutatni, fordítani:

1. A Bölcs és Balga állomás (t.: མཛངས་བླུན་ཞེས་བྱ་བའིམདོ། Wylie: mdo mdzangs blun, sz.: Damomurkha-nāma-sūtra), ahol  a Buddha korábbi születéseinek történetével ismerkedünk meg;
2. Verses Dharmatanítások állomás (t.: ཆེད་དུ་བརྗོད་པ། Wylie: ched du brjod pa, sz.: Udānavarga) a Buddhának tulajdonított verses aforizmákat olvasunk;
3. Kamalaśīla: A meditáció fokozatai állomás (t.: བསྒོམ་པའི་རིམ་པ། Wylie: bsgom pa’i rim pa, sz.: Bhāvanākrama) Thiszong Decen tibeti király kérésére Śāntarakṣitával Tibetbe érkező 8. századi indiai mester művébe takintünk bele, melyben a samatha és vipasszana gyakorlatokról olvashatunk;
4. Szatya Pandita: Bölcsesség kincsestára állomás (t.: ལེགས་པར་བཤད་པའི་རིན་པོ་ཆེའི་གཏེར། Wylie: legs par bshad pa’i rin po che’i gter, sz.: Subhāṣitaratnanidhi), a 13. században alkotó tibeti spirituális vezető és buddhista tudós 457 versből álló magvas erkölcsi tanításokat tartalmazó gyűjteményében kutakodunk.

A klasszikus tibeti nyelv a tibeti buddhista kultúra területén a középkori latinéhoz hasonló funkciót töltött és tölt be: erre a nyelvre fordították le az indiai buddhista műveket, a történeti forrásokat és tudományos munkákat, majd ezen a nyelven keletkeztek az önálló irányzattá vált tibeti buddhizmus eredeti filozófiai értekezései, a tibeti állam történetének krónikái és sok nagy jelentőségű tudományos traktátus (pl. az orvoslás, az asztrológia, a nyelvészet köréből). Ez az indiai alapokon nyugvó, tibeti buddhista hagyomány ma is élő, töretlen, így a klasszikus tibeti nyelv elsajátítása rendkívüli lehetőségeket nyit meg az eredeti szövegek tanulmányozásával azok számára, akik behatóbban érdeklődnek a tibeti buddhizmus és kultúra iránt. A klasszikus tibeti nyelv ismerete lehetőséget ad arra is, hogy a szanszkrit nyelven elveszett indiai buddhista forrásokat tibeti nyelven tanulmányozhassák a hallgatók.

Mivel a szak fő tárgya a buddhizmus, szükség van arra, hogy a hallgatók ismerjék az alapító, a történelmi Buddha szavait a hagyomány szerint legeredetibb módon megőrző szöveganyagot, annak legalább is legfontosabb részeit, illetve a szövegek alapján megismerhető kultúrát. Ezt a célt több kurzus anyaga biztosíthatja. Jelen kurzus során a hallgatók elmélyítik a korábban megszerzett tibeti nyelvi ismereteiket, illetve alkalmazzák azokat a szövegek fordítása és értelmezése során. A buddhizmus mélyebb megértéséhez vezető egyik út az eredeti nyelven történő olvasás – ennek elkezdéséhez a hallgatók már rendelkeznek elegendő ismerettel a tárgy előfeltételeit képező kurzusok elvégzésével.

A tibeti szövegek eredetiben olvasása révén a szakszavak értelme markánsabban körvonalazódik, a szútrák gondolatainak összefüggései világosabbá válnak, hiszen az olvasó nem kényszerül a közvetítőnyelv korlátai közé. A tibeti nyelv kifejezésformáinak az ismeretében a hallgatók sokkal önállóbb megközelítéssel, mélyebb megértéssel képesek átlátni a hagyományt, megtalálhatják a különféle interpretációk motivációit, megérthetik a fordítások eltérőségének okait, érvelhetnek ellenük vagy mellettük. Tudatosabbá válhat egész buddhizmus szemléletük, ami megfelel a Buddha tanítói szándékának is, aki maga is arra ösztönözte a tanítványokat, hogy saját maguk tárják fel a tanítások értelmét.