Földiné Irtl Melinda
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanítója
(jóga, meditáció, buddhista pedagógia, buddhista alaptanítások, buddhista ökológia )
Az álom és a valóság megismerésének vágya kísér gyermekkorom óta. A jóga áldása informálisan kilenc éves korom óta támogatja ezt a megismerő folyamatot, de azokról a szavakról, hogy Buddhizmus és Jóga valójában csak tizenegy-tizenkét évesen szereztem tudomást a testvérem és édesapám által ajánlott könyvekből. Ösztönös érdeklődéssel fordultam már ekkor Jézus tanítóbeszédei és a keleti tanítások felé párhuzamosan, mert nem érzékeltem különbséget, csupán új szempontokat láttam, amelyek közelebb juttattak a kérdéseim megválaszolásához.
Fesztiváltól a doktoriig
1995-körül hallottam először a TKBF-ről, egy zenei fesztivál meditációs/reiki kezelő sátrában. Azonnal megszületett az elhatározás, hogy a középiskolai tanulmányok után csatlakozom, s noha ekkor még csupán 15 éves voltam, de életem legjobb döntését hoztam! 1998-ban kezdtem meg a BA szakot a főiskolán, s azóta a Dharma gyakorlása hatja át az életem, a Jóga pedig az ösvényen járás és a megvalósítás gyakorlati eszköze lett számomra. 2002-ben vettem menedéket. Minden napom a Tan tanulmányozásával és gyakorlással töltöm, amibe integrálódik a két gyermekem nevelése és a hivatásom végzése is. 2004-2007 között Dél-Indiában tanultam a SVYASA Egyetemen, majd 2012-2014 között elvégeztem a TKBF Mesterképzését, és 2016-ban csatlakoztam az ELTE Neveléstudományi Doktori iskolájához, hogy a pedagógiai ismeretek megszerzésével is támogathassam Főiskola működését és a Buddhista Szanghát.
Önzetlen adás
Majd két évtizede tanítok a TKBF-en. A tanítást soha nem tekintettem munkának, hiszen az „ösvényen járás” része és a dána páramitá (önzetlen adás) gyakorlásának a legmagasabb lehetősége. Csak azt és csak annyit tanítok, amit magam is gyakorolok és ami épp a jelen pillanatbeli megértésem a valóságról. Minden nap hálával köszönöm meg, hogy saját praxisom más lények felébredését támogató eszköz lehet. A szatipatthána, szamatha, vipasszaná meditáció, a jóga (ászana, pránájáma, mudrá, bandha, krijá, dháraná, dhjána gyakorlatok) és a szílák adják számomra az alapot és útmutatást a mindennapi életemben. Minden évfolyamban akadnak tanító mestereim a hallgatók közül, akik rámutatnak arra, hogy éppen milyen por/fátyol fedi a szememet, vagy egyszerűen csak lehetőséget adnak számomra a türelem gyakorolására. Néha lámpás, néha mankó, néha tükör szerepbe bújok és mindemellett igyekszem „szerepmentesen” pusztán az lenni ami vagyok! Semmi és valami egyidőben…
A valódi lehetőség
A diákok olykor szigorúnak látnak az elején, mert igyekszem következetességre és az önmaguk felé való nyílt és őszinte kommunikáció útjára terelni őket. Azt kívánom nekik, hogy mielőbb megerősödjön bennük a felismerés, hogy a Főiskolán való tanulás nem világi ismeretek megszerzéséről szól, hanem valódi lehetőség a felébredésre mindannyiunk számára. Igyekszem minden hozzám forduló tanítványom gyakorlati segítségére lenni akár hosszú éveken keresztül, a tanulmányaik befejezése után is. A legnagyobb akadályozó tényező személyes életemben a makacsság és türelmetlenség, amelyek tolerálása a családom, kollégáim, barátaim részéről sok türelmet követel, ugyanakkor sok esetben válnak éppen ezen hiányosságaim támogató erővé is hiszen kitartóan törekszem meghaladni a saját magam által létrehozott korlátaimat nap mint nap. Kissé viccesen úgy is fogalmazhatnék: ha türelmetlenségem okán mégis hibát vétek, azzal vígasztalódom, hogy ezzel is más lények fejlődését támogathatom, hiszen gyakorolhatják általam a türelem és együttérzés erényeit!
Őszinte kívánságom: minden lény legyen BOLDOG, BÉKÉS és SZABAD!
