Dr. Győri Péter

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola adjunktusa
(zen meditáció, zen kóan, japán kertművészet)

Közel 20 éve egy baráti társaság által rendszeresen megtartott filozófiai beszélgetés során találkoztam először a zennel. Aztán ugyanitt egyszercsak valaki megemlítette, hogy létezik egy buddhista főiskola itt Budapesten. Meglepődtem.

Csak úgy becsapódtam

Az első zen meditációra a kollégiumból érkeztünk időben. A meditációt vezető mindenkitől megkérdezte, hogy mégis mit keresünk itt. Mikor rám került a sor, csak annyit mondtam: csak úgy becsapódtam. A gyakorlók nagy része elkezdett röhögni. Értetlenkedve néztem körül, mégis mit mondtam, ami ennyire vicces? Pár pillanat múlva leesett, hogy tényleg becsapódtam. Mégis mit keresek itt?

Japán- és zenkert

A tér szerepe

Az egyes buddhista kolostorokban található száraz tájkertek a minket körülvevő, a szemünkkel befogható tájat kicsinyítik le egy fallal körülvett, szűk térbe. A sziklák hegyekre utalnak, az elgereblyézett kavicsok pedig a víz hullámzó képét juttatják eszünkbe. Ez a festői kép funkcióját tekintve nem a szem gyönyörködtetésére jött létre. Az elénk táruló látvány ugyanis történetek által folyamatosan emlékeztet a buddhista gyakorláshoz köthető emberi attitűdök (kitartás, összpontosítás) fenntartására. De a történetek egy kézzelfogható helyszínt is képesek számunkra megteremteni. A teakert története az égő ház példabeszédre utalva egy olyan térbe kalauzol, ahol lehetőségünk van megélni az égő házból való kilépés mozdulatát. A történeteken túl ugyanakkor a látvány előidézheti egy kívánt szellemi beállítottság megjelenését is. A száraz tájkertekben mindennap elénk tárul a víz sodrása által nem látható folyómeder. Ez a kerti látvány a láthatóvá válás kézzelfogható képét használja fel, hogy a térben gyakorló számára megteremtse a lehetőséget a tudat természetének meglátásához.